Sárkány
Melyik epizódban található: Vigyázz, mit kívánsz! Ebben az epizódban egy sárkánydémon próbálja elpusztítani a három boszorkányt. A démon külsőre emberi lény, de a sárkányok képességeit birtokolja, ilyen pl. a tűzokádás és a repülés. A sárkányoknak szinte minden nép mitológiájában nagy szerepük van. Sárkány a mitológiában Sok olyan nép van a világon, amelyek mítoszaiban, mondáiban, meséiben egyaránt elõfordul a sárkány. A Sárkány (héber tannin, tannim, görög drákón) mesékben, mondákban gyakran szereplõ csodalény, amelynek gyík- vagy kígyóteste, denevérszárnya, s többnyire három, hét, kilenc, tizenkettõ, huszonnégy feje van. Az európai mondavilágban emberevõ, gonosz szörnyeteg, a magyar néphit szerint felhõkön vágtató szörny, a vihart csináló garabonciás paripája. A kínai, indonéziai mesékben viszont jóságos, bölcs lény. A kínaiak nemzeti jelképe, az egykori kínai császárok címerállata és szimbóluma. Kínai sárkány A sárkány képzete hosszas fejlõdés eredményeképpen jött létre. Vitathatatlan, hogy az európai népek hitvilágában a sárkányt többféle –korábbi elképzelésekben élt- démon tulajdonságaival ruházzák fel. Gondoljunk csak a forrásokat, vizeket, hegyeket õrzõ szellemekre, az elemi csapásokat elõidézõ démonokra, a kincsõrzõ lidércekre stb. Így hát a történeti fejlõdés során a sárkányképzetek eléggé variálódtak “A sárkány alakja a legkülönbözõbb népek felfogásában is a kígyóhoz állt a legközelebb. A legõsibb sárkányalak mindenütt kígyó...” A sárkány leírása Mesebeli állat, legendabeli szörny, hatalmas, denevérszárnyú, tüzet okádó, pikkelyes gyíknak vagy kígyónak képzelik el, horgas farokkal. A mitológiában és a legtöbb nép népköltészetében jelentõs szerepet tölt be. Alakja, attól függõen, hogy milyen elképzelésre vezethetõ vissza, valamely rettenetet keltõ és gyakran gonosz hatalom megtestesítõjeként nem mindig és nem minden népnél azonos; gyakran azonban (óriás) kígyóra, gyíkra (repülõ sárkányok) vagy krokodilra emlékeztet. Az ezekben a lényekben való hit úgy látszik, hogy e gigantikus, történelem elõtti sárkányszerû hüllõk õsei felõl való legcsekélyebb ismeret nélkül keletkezett. A görög nyelvben a szó: drakwn -innen származik az angol dragon- eredetileg nagy kígyóra használatos, és a mitológiák sárkánya, bármilyen formát is vesz fel késõbb, alapvetõen kígyó marad. A középkori egyházatyák és humanista zoológusok leírása és ábrázolása szerint: pikkelyes, krokodilhoz hasonlító állat, hosszú farokkal és denevérszárnyakkal. Végül egy érdekes leírás, ami talán a leginkább kapcsolódik a sorozatbeli sárkánydémonhoz: Ember alakú sárkány Az ember alakú sárkány fõleg Északkelet-Magyarország mesekincsében fordul elõ. Ez a sárkány már nem kígyó formájú vagy többfejű állat, hanem két lábon járó, külsõre, ruházatra, viselkedésre is emberi alak. Ámi Lajos meséiben a sárkány ember, sõt szép ember; a mesehõs csak akkor jön rá arra, hogy sárkánnyal áll szemben, amikor a “szeme közzé nézett". Ruszkovics István meséjében pedig a hõsnõ beleszeret a sárkányba, ami mint “egy legény, gyolcs gatyába, meg sarkantyús csizmába" sétálgat a tengerparton. Papp János mesemondó -a sárkányról szólva- mondja, hogy “Annak is két lába, keze van. Az túlerõs, azért tartották, hogy sárkány, mert erõs ember volt." Kolumbán István udvarhelyszéki mesemondó Erzsike c. meséjében is “a sárkánykirály nem sárkány, hanem ember volt". A magyar népmesék ember alakú sárkányára jellemzõ, hogy külsõ kinézetre ember, az emberhez hasonlóan él; rosszakaratú, az emberekre bajt hoz; igazi hazája az alvilágban van, s természetfeletti erõvel, hatalommal rendelkezik. Az ember alakú sárkány sok vonatkozásban az urál-altaji népek fekete sámán alakjához, tevékenységéhez hasonlít. A fehér sámán a világosság, a fekete sámán pedig a sötétség istenének papja. E népek úgy vélték, hogy a fekete sámán megeszi az ember lelkét, idõnként leereszkedik az alvilági szellemekhez, betegségeket okozhat, s ezért félnek tõle. Õ maga vagy a lelke tetszés szerinti helyre repülhet, s természetfeletti hatalommal rendelkezik.